Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumai alapján: Élőhomok
Az előadás a Novem Színházi Szervezet, a Szabadkai Népszínház és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely koprodukciójában készült Petrik Pál halálának 25. évfordulója és a vajdasági magyar képzőművészet napja alkalmából.
A szabadkai Népszínház II. bemutatója a 2021/2022-es színházi évadban.
Bemutató: 2021. 12. 20.
Játsszák:
Hajdú Tamás
Pálfi Ervin
Mezei Kinga
Szilágyi Nándor
Díszletterv: Mezei Kinga m. v. és Ondraschek Péter m. v.
Jelmezterv: Janovics Erika m. v.
Dramaturg: Oláh Tamás m. v.
Zene: Márkos Albert m. v., Mezei Szilárd m. v. valamint Claudio Monteverdi, Igor Sztravinszkij, Franz Schubert és George Enescu szerzeményei
Zenei munkatárs: Márkos Albert m. v.
Fényterv: Majoros Róbert m. v.
Ügyelő: Kulhanek Edina, Kocsis Valéria
Rendező: Mezei Kinga m. v.
Színpadmester: Goran Mačković
Fénymester: Igor Stamenković / Dejan Kovačević
Hangmester: Matlári Miklós
Kellékes: Darko Čović
Ügyeletes díszítők: Miroslav Žukov, Adem Bunjaku
Öltöztetők: Palković Anikó, Góliát Magdaléna
Sminkes/fodrász: Mila Romek
A díszletet és a kellékeket készítették: Apró Zoltán, Oláh István, Horváth Csaba, Virág György, Takács Tibor – Faki és a színészek
A jelmezeket készítették: Janovics Erika, Csáki Magdolna, Gordana Milunović
Támogatók:
MMA; NKA; VM4K; Szekeres László Alapítvány; Zenta község önkormányzata; Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság.
Köszönjük a magyarkanizsai Dibex Fatelep és Milivoj Bata Klepić műgyűjtő segítségét.
Az előadás Tolnai Ottó, költő és Petrik Pál, festő alkotói univerzumainak motívumaiból kiindulva vizsgálja a kép és a szöveg, a színház és a képzőművészet viszonyát. Tolnai kedvelt műfaja a képzőműveszti esszé, s különösen szívesen értekezik vajdasági képzőművészek munkáiról, melyek a színházi alkotók számára is inspirálóak. Petrik olajjal kevert homokja és papírvilága a Tolnai által felvonultatott, mindennapiságukban is különleges tárgyakkal lép párbeszédbe, s ez a kölcsönhatás végtelen asszociációs láncokat indít el. Az alkotás folyamata színpadi tetté válik, a képzőművészet gesztusai ténylegesen teremtenek a színpadon, s eközben feltűnnek saját környezetünk, a vajdasági falvak és kisvárosok tipikus alakjai; csirkefogók és lumpenek, kocsmatöltelékek és iparosok, szerelmesek és szerelemkeresők, antihősök és szent bolondok. Ismerősen groteszk figurák, akiknek egymásba fonódó történetei egy gyermeki képzelettel szemlélődő öreg tekintetének tükrében szinte műalkotássá válnak.
