Kosztolányi Dezső - Gyarmati Kata: Édes Anna
Rendező: Czajlik József m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Gadus Erika m.v.
Zeneszerző: Lakatos Róbert m.v.
Dramaturg: Gyarmati Kata
Konzultáns: Forgács Miklós
Súgó/ügyelő: Bíró Tímea
Szereposztás:
Az Édes Annát játszó színésznő: G. Erdélyi Hermina
A Vizy Angélát játszó színésznő: Vicei Natália
A Vizy Kornélt játszó színész: Csernik Árpád
A Patikárius Jánost játszó színész: Mezei Zoltán
A Ficsort játszó színész: Szilágyi Nándor
A Ficsornét játszó színésznő: Sziráczky Katalin
A Dr. Movisztert játszó színész: Szilágyi Nándor
A Dr. Moviszternét játszó színésznő: Sziráczky Katalin
A Tatárt játszó színész: Pálfi Ervin
A Tatárnét játszó színésznő: Pámer Csilla
Az Elekes Józsit játszó színész: Pálfi Ervin
A Báthoryt játszó színész: Pálfi Ervin
A proletárt játszó színész: Pálfi Ervin
A Katicát játszó színésznő: Pámer Csilla
Az Etelt játszó színésznő: Sziráczky Katalin
A Stefit játszó színésznő: Pámer Csilla
Az előadást egy részben játsszuk, hossza 1 óra 50 perc.
A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának első bemutatója a 2015/2016-os évadban.
Bemutató: 2015. október 22-én, a Jadran Színpadon.
Az előadást 2016-ban beválogatták a Sterija Játékok versenyelőadásaiba.
Forgács Miklós: Kérdéstöredékek (részlet)
(...) A szimpatikusan radikális döntés miszerint nem elsődlegesen a dialógusokra épül az Édes Anna új színpadi verziója, de a regényből átvett narratív, kommentatív, leíró szövegeket is használja, sok szempontból tűnik jó ötletnek. Elsősorban azért, mert a könyvben többször is felvetődő és kimondott hidegség Annával szemben, a gépként kezelés tapinthatóvá válik, leképeződik. (...) A belső hang talán még fontosabb, mint a tényleges párbeszéd, mely amúgy sem vezet megértéshez és valós kommunikációhoz, hogy egymással szemben állva a szereplők inkább figyelik, kutatják a másikat és saját magukat, minthogy törekednének a megértésre és a másik felfejtésére, erősen kialakít egy olyan hangulatot és világot, melyben mintha mindenki külső megfigyelő lenne és nem résztvevő, mintha üvegtáblákon keresztül a valós kontaktus esélye nélkül szólalnának meg, mintha a kimondás pillanatában már tétje sem lenne semminek, hiszen az ítélet megszületett, még azelőtt, hogy a helyzet megtörtént volna, párhuzamosan születik a szituáció és az arról alkotott vélemény. (...) (...) A tárgyak kikövetelték a maguk a jelenlétét. Ott akartak lenni. A szereplők közelében. Megmutatkoztak. Fizikailag is, nemcsak szóban. Jelenlétük egyszerre volt megnyugtató és fenyegető, nosztalgikus és kényelmetlen, érthető és rejtélyes. (...) A szabadkai Édes Annában is felbukkannak, eltűnnek a tárgyak. Támadnak, majd visszavonulnak, konokan csak léteznek, vagy incselkednek féktelenül. Sok apróság inkább, olyan dolgok, amik természetes, ha vannak, akkor szinte észrevétlenek, de ha hirtelen megszűnnek létezni, hatalmas kráterek tátonganak a helyükön. (...) A tárgyak többek, mint egy mondat, de kevesebbek, mint egy gondolat. A tárgyak láthatatlanul látnak mindent. A tárgyak érinthetően titokzatosak. A tárgyak mindig mi vagyunk, mert csak magunkat vagyunk hajlandóak észrevenni mindenben. (...) Az Édes Anna tárgyai emlékek és díszek, bizonyítékok és bűnjelek, tanúk és cinkosok. Édes Anna gyakran maga is egy tárgy. Fölöslegesen túlbonyolítva. Miért nem tud, csak hasznos lenni?
Sajtóvisszhang:
"Czajlik József intelligens rendezése egyszerre tud realista és poétikus lenni. Ügyesen egyensúlyoz az intim párjelenetek és a csoportos epizódok között. (…) Édes Anna (Erdélyi G. Hermina) és asszonya, Vizy Angéla (Vicei Natália) kapcsolata: ez az alfa és ómega, minden jelenet az ő se vele, se nélküle relációjukhoz lesz egy újabb adalék, ezt a bizarr hatalmi viszonyt színezi és árnyalja. Régóta nézem ezt a két nagyszerű színésznőt, de még sosem tűnt fel, hogy – ha akarnak, illetve nyilván, ha a rendező is úgy akarja – mennyire hasonlítanak egymásra: kimondva nincs, de mégis világos lesz, hogy Vizyné a korán elveszített lányát is felismerni véli Annában. Ugyanígy nem találni direkt utalást kettejük kapcsolatának homoerotikus jellegére, de nincs abban semmi meglepő, hogy Vizyné a közönséges és egyszerűen elviselhetetlen Vizy Kornél (Csernik Árpád) mellől kiutat keres. Édes Anna passiójának tanúiként azonban beletörődően konstatáljuk, hogy Vizy Angéla nem hozza, nem hozhatja el a megváltást, se magának, se Annának."
Jászay Tamás – revizoronline.com
"Gyarmati Kata mostani színpadi adaptációja, amely azzal, hogy az előadás szövegébe beemeli, a dialógusokkal egyenértékű drámai textussá teszi a prózai narráció számos részletét, nem kevesebbre mutat példát, mint hogy egy regény akkor is megőrizheti sajátos alkotói architektúráját, ha drámává szublimálják. Hogy az adaptációs mutatvány sikerült, hogy a jellege szerint kétféle szövegtípus egybesimul, egészként zavartalanul működik, annak titka a végiggondolt, következetesen alkalmazott, ügyes dramaturgiai eljárás. (…) Édes Anna magánya a cseléd magánya. Nem külsőségekben, hanem belülről mutatkozik meg, visszafogott, jeges. Ezt fejezi ki a G. Erdélyi Hermina rezzenéstelen arca, melyben csak szemei jelzik, mit él át. (…) Két ember drámáját kiváló színészek által pontosan bemutató, az adaptáció alapjául szolgáló regény ismérveit is megőrző előadás az Édes Anna."
Gerold László – szinhaz.net
"Anna a jellemességig ostoba. Példás alkalmazkodó, s ezzel téveszti meg a környezetét: gazdái azt gondolják, hogy a makulátlan alkalmazkodás beilleszkedést jelent. Nem. Idegenek maradnak a jövevénynek a tárgyak, az ételek, a szagok. A dacreakciója véresen autentikus: ettől dermesztően napjainkról szóló a darab. (…) Gyarmati Kata munkája vérbeli Kosztolányi-adaptáció. Az író mély intellektusából fakadó, önkritikus/önironikus szemléletét idézi meg a színre vitt depressziófüzér. Szűrőrendszeren átderengő, érzelemrejtő viselkedés: robbanásszerűen feltörő indulatok, balhéba bugyolált önazonosság. (…) A darab vége az elején van: az ember imával fohászkodik önmagához, és imával siratja önmagát. Isten itt partjelző, akinek a zászlaját elfújta a szél. Nélküle haláltánc az élet, szürke hús a lélek, amely a gyehennakondérban szürke lángon rotyog. Ne így legyen!"
Balogh Tibor – magyarteatrum.hu
